Valószínűleg nincs ember ebben az országban, aki ne találkozott volna a radiátorok dinoszauruszával, az öntöttvas kivitellel. A múlt század régi nagyobb épületei, mint az iskolák, közintézmények, szinte biztosan ilyennel voltak fűtve.
Amellett, hogy mai szemmel sok helyet foglalhatnak, nevükből fakadóan van bennük anyag, azaz kellően nagy a tömegük. A XXI. században már sokkal inkább az alumínium radiátor felé érdemes kacsintgatni, ha ebben a fűtési megoldásban gondolkodunk.
A régi öreg fűtőtestekhez képest, jelentősen kisebb a tömege, ami nagyon nem mindegy akkor, ha emeleti lakásban kell felszerelni. További előnye még a tagosíthatóság, vagyis az igények mentén lehet kialakítani egy-egy radiátor fűtőteljesítményét. A több előny mellé azért egy fontos hátrányról is szót kell ejteni, bár persze ez csak a meglévő rendszereknél jöhet elő.
Ha egy fűtési rendszerben rézcsöveket használnak (például társasház), akkor az alumínium radiátor a fellépő elektrokémiai reakciók miatt károsodik, így élettartama a csökkenhet.